LILI – ZONE

Ma elvittük apával Muffint egy laza körömvágásra. Nem igazán lelkesedett az ötletünkért, de már elég nagyok voltak a körmei, és mivel a malackánk kopasz, félő volt, hogy megsérti a testét.

Az állatorvosnál olyan sokan várakoztak, hogy inkább a mellette lévő kozmetikába vittük. Szerencsére ott rögtön fogadott a néni, talán meg is ismert minket, mert amikor legelőször voltunk nála, akkor megjegyezte, hogy ilyen furcsa állat még nem volt a kezei között. Ez a körömvágásos hadművelet kb. 2 perc alatt megvolt. Szerencsétlen Muffinnak gondolom többnek tűnt, mert nagyon ficánkolt apánál.

Amikor hazaértünk, engesztelésül pucoltam neki répát (ezt imádja).

Ma a suliban csak 5-en jegyezték meg, hogy új szemüvegem van (Petra, Fanny, Barbi, Kinga, és Magdi néni)

Gondolom a többiek is észrevették, csak hát tudjátok …..

November 20-ára meg kell tanulni egy verset. Nem fogjátok elhinni, hogy mi a címe. Szabó Lőrinc: Új szemüveg. A Petrával rögtön egymásra néztünk, mert Ő is szemüveges lett.

Íme a vers:

Szabó Lőrinc: Új szemüveg

Hogy mondjam el, hogy ne nevessetek?
…Kifizettem az új szemüveget,
s alig léptem ki a boltból, alig
néztem körül az utcán egy kicsit,
ég s föld kivirult: házak, emberek,
az egész világ újjászületett.

Nem győztem n é z n i. Mintha hirtelen
megrészegedett volna a szemem,
olyan szép volt az első pillanat,
erősebb lettem, frissebb, biztosabb,
s mint egy mennyei festő tárlatán,
úgy bámészkodtam a sok új csodán.

Rajz és rend ébredt, nyugodt muzsika,
a láthatár levetette puha
párlatát, fény s árny kettészakadt,
tündököltek a tiszta vonalak,
és lent a sín és fent a háztető,
mind igaz lett, kemény és érthető.

S ráismertem a táj színeire:
így lobogtak négy-öt esztendeje,
és azelőtt is, sokszor, régen is,
már diákkorom idejében is,
valahányszor gyengülő szememet
megreparálta egy-egy szemüveg.

Az örök világ megint fiatal!
Szinte szálltam a szem szárnyaival,
szinte a testem is repűlt vele,
kezem kinyúlt kilométernyire,
és látott és ízlelt és szimatolt,
és gyönyöréért csupa hála volt-

s hiába tudtam, hogy mindezt csak egy
kis műszer teszi, egy új szemüveg,
ma egész nap örültem neki és
hit voltam megint és lelkesedés,
hogy bár öregszem (no, nevessetek!)
én mindig, mindig újjászületek.