A történet ott kezdődik, hogy én már régóta szerettem volna egy kutyát. A Fanniéknak van 2 yorkshire terrierjük, és most születtek kiskutyák. 3 kislány kutyus, amiből már az egyiket eligérték a Beni nagymamájának. Remélem a nagymama nem olvassa a blogom, mert húsvéti meglepi lesz neki
Szóval ma jutottam el odáig, hogy ezt a kutyás témát megbeszéljem a szüleimmel. Főleg apa reakciójától féltem, úgyhogy szépen húztam-halasztottam ezt a kérdést. Szerencsére anya partner volt abban, hogy megbeszéljük apával a témát. Így is lett, délután apa is rábolintott a kutya projektre, és mondta, hogy akkor hívjam fel a Fanniékat, hogy van-e még kiskutyus. Így is tettem. A Fanni a nagymamájánál volt, de az anyukája mondta, hogy még 2 kutyusból lehet választanunk, menjünk el hozzájuk, és nézzük meg őket. El is mentünk, én már nagyon izgultam, hogy mi lesz.
Gábor, Fanni apukája lejött hozzánk, és felkísért a lakásba. A kiskutyák tündériek voltak, az egyik nagyon intenzív volt, míg a másik végigaludta ottlétünket. Megkérdeztük, hogy miket kell beszereznünk, mire elhozzuk a kiválasztott kutyuskát. Az például tök jó, hogy egy pelenkára pisilnek, kakilnak. Ilyen pelus van kifejezetten kutyáknak, de a Fanniék most gyerekeknek szánt pelust használnak. Ez nam az a pelus, amit a babára kell adni, hanem valószínű pelenkázáskor kell a baba alá teríteni. Már szoktatják őket a száraz tápra, úgyhogy azt fogunk majd mi is venni. Két márkát javasoltak, amitől nem lesz bajuk, mert a nagyoknak már többfélét is adtak, de egyik sem volt jó, mert fosiztak tőlük. Valami fekhelyet is be kell szereznünk, bár a Fanniék kutyái az ágyban alszanak
Most 5 hetesek, úgyhogy kb. 3-4 hét még, mire elhozhatjuk a kis kiválasztottat. Addig még tuti elmegyünk mégegyszer hozzájuk, hogy az alvósat is szemügyre vegyük, mert most nem igazán lehetett vele foglalkozni. Még az sem érdekelte, hogy a tesója harapdálja, ő csak aludt nyugodtan tovább.
Íme itt van a kis virgonc:
