Ma végre elérkezett az a nap, amit már hetekkel ezelőtt vártam.
Délután 3-ra vitt haza papa, addigra már anya is otthon volt. Elkészítette Málna “otthonát”.
4 órára mentünk a Fanniékhoz, ahová a papa elvitt minket kocsival.
A Fanniék odaadták Málna oltási könyvét, és adtak még egy párnát, hogy legyen valami “hazai” illat is nálunk.
A hordozót elvittük, de abban nem találtuk biztonságosnak Málna cipelését, így inkább anya hozta haza a kezében. Egy kicsit nyüszögött. A liftben már átvettem, és én vittem be a lakásba. Nagyon bátortalan volt itthon. Kétszer is a pelenkájára pisilt, erre mi nagyon megdícsértük. Sokat aludt a házikójában, amit előtte Tomi is igénybe vett. Málna ennivalóját is megdézsmálta Tomi, meg a vizéből is ivott, mert ugye az finomabb, mint az övé 
Egy kis idő multán már bátrabban közlekedik a lakásban, de még egyedül messzebbre nem merészkedik. A nappalit már felfedezte, ott már nem fél.
Tomi állandóan a közelből leskelődik, és nagyokat nyávog, amolyan siralmasan, hogy azért róla sem feledkezzünk meg.
Már többször a pelenkájára pisilt, szinte hihetetlen, mintha már most szobatiszta lenne.
