Ma megtörtént Málna első igazi sétája. Amikor elindultunk otthonról, biztosan azt hitte, hogy megint a dokihoz megyünk, mert alig akart jönni. A liftig elég lassan jutottunk el, mert mindig vissza akart fordulni, sőt még a lábtörlőre le is feküdt. Azért nagy nehezen csak kijutottunk a házból. A kinti világ már jobban tetszett neki, mint egy porszívó, úgy közlekedett, mindent megszaglászott. Ha jöttek emberek, utánuk fordult, volt aki meg is simogatta. Ha nem lett volna a póráz, még el is megy bárkivel. A járdáról még nem mert leugrani, nekem kellett lesegíteni. Hazafelé már simán közlekedett le-fel a járdán, sőt, még a házunkban lévő lépcsőre is simán felment.
